Reggel korábban kellett volna kelni, viszont elaludtunk így 6 óra helyett 7 órakor keltünk. Kb. 5 perc alatt elkészültünk, majd rohantunk a buszhoz, hogy berakjuk a bőröndöket. Ezután reggeliztünk, majd búcsúzkodtunk a panzió vezetőitől és az ott dolgozóktól. Utunk először Tamási Áron emlékművéhez vezetett, ahol énekeltünk.

További utunk Korondra vezetett, ahol mindenki vett a családjának pár ajándékot. Én anyának kerámiát vettem, tesómnak és apumnak bicskát. A nagyszüleimnek hűtőmágneseket vettem, amiknek nagyon örültek. Lassan elindultunk a parajdi sóbányába, ami egyben egy kalandpark is.

A lányokkal libikókáztunk és lufikkal játszottunk. Az osztálytársunk Dani talált egy helyet, ahol kisebb sódarabkákat lehetett találni. Amikor kiértünk kürtős kalácsot ebédeltünk egy sarki bódénál. Ilyen méretes kalácsot is csak ott láttam először.

Amikor megebédeltünk felszálltunk a buszra és elindultunk Kolozsvárra.

Kolozsvárnál a mi kedves idegenvezetőnk búcsút vett tőlünk, mi pedig megígértük, hogy még eljövünk hozzá. Az út nagy része idegenvezetőnk távozása után csak alvással és a nézelődéssel telt. Mikor hazaértünk, fel 12-őt ütött az óra. Boldogan borultunk a szüleink nyakába és hazamentünk. Este újra visszagondoltam erre a napra, mert ez volt az egyik legélménydúsabb kirándulásom.

Szekrényes Blanka

• Fájó szívvel vettünk búcsút Erdélytől. Remélem még egyszer elmegyünk ide! – Széplaki Dániel
• Farkaslakán Tamási Áron emlékhelye volt. Ezen a helyen találkoztunk egy másik magyar osztállyal. – Nyírfa Bálint
• Szejkefürdőn megtekintettük a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs sírját. Ezen kívül 11 székelykaput is láthattunk az odavezető úton. Utolsó látnivalónk a Királyhágón volt, ahol gyönyörű a kilátás. – Veréb Amina
• Amiután feljöttünk a parajdi sóbányából a felszínre, egy nagyon jó erdélyi lángost ettünk. – Márkus Marcell
• Az út vége nagyon lassan telt el, de fél 12-re haza is értünk. A csoport sápadt és álmos volt, de még egy fénykép erejére összeverődött. – Hajdu Bianka
• A negyedik nap reggelén mindenki szomorú volt, hogy megyünk haza. – Baranyi Dominik
• Kolozsváron elengedtük Robit. Mindenkinek a szíve szakadt meg, hogy ezt a jópofa, kedves idegenvezetőt haza kellett engednünk. Ujjongva vártak minket a szülők. Mindenki hazament a hozzátartozóival és egy remek, kalandos úttal a háta mögött aludt el otthon. – Nagy Dániel
• Kolozsváron érzékeny búcsút vettünk idegenvezetőnktől, Robitól. – Csató Gergő